Mivel a ginzenget évezredek óta használják északkelet Ázsiában, többek között Kínában, Japánban, a koreai félszigeten és Mandzsúriában. Sokat lehetne a ginzengről írni, ugyanakkor itt a körülmények miatt csak röviden ismertetjük, hogy hogyan is lett a ginzeng ilyen népszerű.
A ginzenget a XVIII. század közepén és azelőtt is “ginzengnek hívták, ugyanakkor tartalma más volt. Általánosságban, a ginzeng a XVIII. század közepe előtt a mai vad ginzengnek felel meg, ami elszórtan a hegyekben található meg. A XVIII. Század közepén ugyanakkor a vad ginzeng szinte kihalt, mert csak szüretelték, anélkül, hogy termesztették is volna. Mivel a kereslet egyáltalán nem csökkent, ezért más alternatívát kellett találjanak. Abban az időben, az emberek figyelmüket a mezőkön termesztett ginzengek felé fordították, a vad ginzeng helyett. A XIX. századtól pedig már főleg ember termesztette a ginzenget. A cikk témája a termesztett ginzeng.
Azok akik ginzenget termesztettek a XIX. században, a Kaesong kereskedők voltak. Ők ugyanakkor nem az elsők voltak akik ginzenget termesztettek, a Samnam régióban már egy ideje termesztettek ginzenget. Mindazonáltal, abban a régióban nem tudott tömegtermelés kialakulni tőkehiány miatt. Joseon valóságában a XIX. században, úgy nézett ki, hogy a Kaesong kereskedők az egyetlenek akik meg tudják oldani ezt a tőkehiányt. Azóta a Kaesong kereskedők Kaesong régióban kiépítették a ginzeng termesztéshez szükséges telkeket és Kaesong ginzeng termesztése nem csak a japán uralom alatt folytatódott, de észak korea alatt is.
A ginzengnek sokféle neve van, mint például a Dongtae, a Hwangtae és az észak koreai. 4-6 év után takarítják be, majd egy hámozás után a napon szárítják ki őket, végül gőzölik, majd megint szárítják, ez lesz a koreai vörös ginzeng.
Nem a friss ginzenget adták el nagyszámban a Gaesong kereskedők a XIX. században, hanem a gőzölt vörös ginzenget, Ez azért van, mert akkoriban a kínai emberek a vörös ginzenget preferálták. A Kaesong kereskedők éppen ezért nem tudtak abból vagyont csináni, hogy friss ginzenget adnak el Kína felé.
Megosztás a facebookon
A vörös ginzenget régóta szeretik, ezért minden ember találkozott vele egyszer már életében. Világszerte elismerik minőségét. Tény, hogy a vörös ginzeng egy meghatározó stratégiai export termék a Joseon dinasztia óta. Tudtad? Fedezzük fel együtt a koreai vörös ginzeng kereskedelmének történetét! :)
A kereskedelmének története Jeongjo királlyal kezdődik. (1752-1800) Jeongjo egy olyan király volt akit nagyon érdekelt az ipar, a gazdagok privilégiumainak eltörlése és a kis- és középkereskedőknek az egyenlő esélyek biztosítása. Ezen felül sokféle intézkedést hozott, hogy a hazai keresletet növelje, ugyanakkor ezzel nem is volt igazán probléma. Ami sokkal inkább problémát okozott, az az ezüst csökkenése a kiegyenlítetlen kereskedés miatt Japánnal.
Abban az időben, Joseon legfőbb export termékei a ginzeng, a selyem szál és a selyem voltak. Mivel a selyem nagyrészét Kínában gyártották, ezért a koreai kereskedők csak közvetíteni tudtak. Habár a ginzeng egy hazai kereskedlemi termék volt, csak az export 20%-káért felelt, ami nem hozott számottevő profitot.
A ginzeng export Japánba, ami nagyon népszerű volt ott a három királyság időszaka óta, elkezdett csökkenni. A múltban rendelkezésre álló vad ginzeng már a kihalás szélén volt, ezért az exportot nem lehetett ilyen tempóban folytatni. Ezen felül, amikor a japán fizetőeszköz exportja nőni kezdett a ginzeng import miatt Japán korlátozásokat vezett be a ginzeng importra.
Mint olyan, Joseonnak megfelelő ellenlépést kellett találnia, hogy exportálni tudjon. A stratégia amit követtek a “vörös ginzeng” névre hallgatott. Jeongjonak nem volt megfelelő a “suksam” recept, amikor a ginzenget vízben forralják. Ez az exportnak sem volt megfelelő, ezért bevezette a “vörös ginzeng” receptet, ami gőzölte inkább. Ez a mai napig használt technika.
Jeongjo nem csak a receptet, de a termesztési eljárást is megváltoztatta. Ezelőtt, a ginzenget a vad ginzeng kiásásával vagy a vad ginzeng magok ültetésével termesztették. Megpróbálta a ginzeng mesterséges termesztését, egyenes talajon, hogy meginduljon a ginzeng tömegtermelés. Ezáltal a terv a ginzeng tömegtermelésére elkészült.
Itt nem ér véget. :) Jeongjo még az export rendszert is felülvizsgálta.
Mi lett a vége? Abban az időben, amikor 1 ginzeng ára Joseonban 100 nyang volt, majd átváltva rizsre ez lehetett 60-80 zsák rizs. A Qing dinasztia alatt, sokkal drágábban adták-vették. Azt tartják, hogy akkoriban egy ginzeng ára 1100 és 2300nyang közé esett. A kereskedés mértéke is megnőtt, 1797-ben, amikor a ginzeng kereskedelem megindult, mindössze 120 fontnyi ginzeng cserélt gazdát. 1823-ban ez a szám 1000 fontra, 3000-re 1827-ben és 8000-re nőtt 1832-ben. 1847-ben, a csúcson pedig 40 000 fontnyi ginzenggel kereskedtek.
Tehát természetes, hogy a nemzeti kincstár meggazdagodott mióta drága termékeket adunk el nagy mennyiségben és adót is gyűjtünk, ugye? Később heungseondaewon sikeresen használta a vörös ginzeng adóját, hogy növelje a fegyverkezést. Ezért én személy szerint, Jeongjo királlyal értek egyet, aki a jövőbe tekintett. Haha, Jeongjo vörös ginzeng kereskedelme nagy szerepet játszott Joseon gazdasági stabilitásában. Érdekes volt? Következőre is hozok egy érdekes vörös ginzeng történetet.
Megosztás a facebookon
XIX. századi ginzeng kereskedelem
A Joseon (az utolsó királyi ház és a leghosszabban uralkodó konfuciánus királyi ház) kormány a problémáit a vörös ginzeng kereskdelmének fellendítésével próbálta orvosolni. Más szóval, a XVIII. század második felében a koreai vörös ginzeng dominanciája volt megfigyelhető és a vörös ginzeng feldolgozási technológiája, ami a ginzeng gőzölésével és szárításával eladhatóbbá tette a ginzenget elterjedt. A daecheongi kereskedelem fizetési módszere úgy lett kitalálva, hogy a vad ginzeng hiányát mezőgazdasági eszközökkel javítsák és hogy az ezüstöt felcseréljék valamivel. Ezen felül, habár a hazai vad ginzeng a XVIII. századra igazából kihalttá vált, a japán ginzeng amit közvetlenül Cheonggukból hoztak, az amerikai ginzeng importja és a koreai ginzeng exportja csökkent. Ennek következtében, olyan helyzet alakul ki, hogy a 3 ginzenggel foglalkozó kereskedő mind a Daecheong ginzeng kereskedelme felé fordult.
Ezért a Joseon kormány a Sampojeolmok intézkedés segítségével 1792-ben a ginzeng kereskedelmét Sahaengwon állomásra irányították. Ahelyett, hogy megnyitották volna a határok közötti kereskedelmet, az állomáson megadóztatták a kereskedelmet, hogy költségeik egy részét fedezze. Habár az újféle ginzeng kereskedelme ugyanazon szabályok szerint történt, a dobozokat nem természetes, vad ginzenggel tették tele, hanem termesztett ginzenggel.
Ez az intézkedés a fekete piac visszaszorítására is szolgált, amik akkoriban eléggé elterjedtek. A kivetett adók ugyanakkor nagyban segítették a minisztériumok költségeit fedezni. A XIX. században a Joseon kormány növelni akarta a kereskedelmet és csökkenteni az adókat a koreai vörös ginzeng kereskedelmén. 120ról 40 000 geunre (régi koreai mértékegység) növekedett 50 évnyi kereskedés után. A rá kivetett adó ugyanakkor nem csökkent, sőt 24 000 nyangról (régi koreai fizetőeszköz) 200 000 nyangra nőtt. A Joseon kormány az 1840-es évekbe lépve az adókat a jó teljesítmény megjutalmazására használta. Ez az egy adónem a többihez képest óriási bevételeket produkált. A kereskedelemben később az irányító szerepet a katonság vette át.
A kereskedelem volumenének növelését és az adók csökkentését célzó irányelv után a koreai vörös ginzeng kereskedelme az Uiju és a Gaesong kereskedők kezében volt. Ők a XVIII. és a XIX. században voltak meghatározóak és szorosan együtt dolgoztak. A XIX. század második felében a ginzeng kereskedelme 20 000 font körül ingadozott, ugyanakkor az adók mértéke nem csökkent a század elejéhez képest. A Joseon kormány intézkedése végül az Uiju és Gaeseong kereskedők érdekeinek megvédésével siklott félre, akik a Daecheongban folytatott kereskedelmet összekötötték a hazaival, így gyűjtve össze hatalmas vagyont maguknak. Ezért a XIX. század második felében a jamjo (潛造) and jamwol (潛越) ginzengek kereskedelme méretében nőtt. Ahogy a koreai vörös ginzeng kereskedelmének növekedéséből látszik, a Joseon kormány saját pénzügyi céljait tudta megvalósítani az adókból. Ugyanakkor az intézkedés amit bevezettek gátolta a nemzet kereskedelmi erejét és csak az Uiju és Gaesong kereskedők vagyonosodásához vezetett.
Megosztás a facebookon
Változások
A “Posam” (koreai vörös ginzeng amit a Joseon kormány óta elismernek) kereskedelme 120 fontról 40 000 fontra nőtt 1847-ben (Heonjong király 13. évében) és aztán 20 000-re mérséklődött 1849-ben (ezt Cheoljong király érte el) Ezután 1851-ben (Cheoljong 2. évében) megint 40 000-re ugrott, de aztán megint 20 000 körül imbolygott. Utána 4 3 éves ginzeng ára 200 000 nyang (koreai fizetőeszköz) volt.
A koreai vörös ginzeng legnagyobb szereplői akkoriban: Yeokgwan, Gyeongsang, Mansang, és Songsang. Ők alkották a “Gyeongsang erő”-t, hiszen ezek a kereskedők elég közel álltak egymáshoz. Ugyanakkor versengtek is, hogy elnyerjék a jogot, hogy termesztett ginzenget szerezzenek Koreában, a jogot, hogy feldolgozzák és kereskedjenek vele. A folyamatban, a XIX. század első felében a “Gyeongsang erő” képviselői a kormány ellen fordultak, amiért a kormány olyan intézkedéseket vezetett be, amik súlyt helyeznek rájuk. Habár a kereskedők ezután rendelkeztek a termesztés és a feldolgozás jogával, gabonára kellett elcseréljék. A fekete piacon folytatott ügyletek éppen ezért megnőttek, nem csak a szárazföldön, de a vízen is.
Összegzés
A posam kereskedelme segített a 18. Századi ezüst hiányon és amint kiderült, hogy a koreai vörös ginzeng az ópium ellenszere a ginzeng kereskedelme elérte csúcsát az 1840-es és 50-es években. A vörös ginzeng kereskedelme után szedett adó pedig a koreai pénzügyi rendszert erősítette, ami súlyos gyengeségekkel küzdött előtte.
Megosztás a facebookon
Bevezető
A Posam a vörös ginzengre utal, olyan export termék, amit a Joseon kormány (Joseon az utolsó királyi dinasztia és a leghosszabban uralkodó konfuciánus királyi ház) jóváhagyott. A mértékegysége a gyökér volt. Másik neve a “sampo” volt. A “sampo” 8 csomagnyi ginzengre utal, aminek mindegyikében 10 ginzeng van, a “posam” pedig a gőzölt és szárított ginzengre értendő, amit termesztettek. A Joseon kormány adót vetett ki a vörös ginzeng kereskedelmére, hogy finanszírozza a katonaságot, az adók rendszerét az úgy nevezett “posam” rendszer szabályozta.
A koreai vörös ginzeng kereskedelme
A 18. század közepén Joseonban a vad ginzeng majdnem kihalt. Eközben a kereskedelem csökkent Waegwanban Japán és Kína közötti közvetlen kereskedelem miatt. A Japánból befolyó ezüstérmék csökkentek. A Joseon kormánynak szüksége volt bevételekre a hatalmas bürokratikus rendszerek fenntartásához. A Joseon kormány figyelme éppen ezért esett a vörös ginzengre.
A Suwon kastély megalapítása után 1797-ben (Jeongjo király uralkodásának 21. évében), Jeongjo király olyan ötlettel állt elő, hogy amennyiben külföldi kereskedők megtelepednek, akkor joguk lehessen kereskedni. Ezt természetesen a hazai kereskedők ellenszenve fogadta, hiszen a kereskedőknek különleges jogaik voltak, ez a rendelkezés pedig felborította volna a status quot. Ugyanakkor, ettől az évtől kezdve Jeongjo elhatározta, hogy a ginzeng kereskedelem Sahaengwonon folyjon át és kiadta a “Sampo Jeolmok (蔘包節目)”-t. Ez dokumentálta a különböző ginzeng fajtákat és a ginzeng átváltását pénzre.
삼성 괴드로 출장을 오신분들 중 가족과 함께 오신 경우에는 보통
아이들 국제학교로 인해 2구역에 많이 거주하시지만
미취학 아이와 함께 오는 경우에는 2구역보다는
출퇴근에 편리한 14구역을 추천드립니다.
14구역은 영웅광장의 뒷편으로 가까운 곳에 ARKAD 쇼핑몰이 있고
그 옆에 이케아 역시 위치해 있는 곳입니다.
게다가 렌트비가 저렴한 편에 교통편도 나쁘지 않고
출근할때는 바로 M3 고속도로를 통해 이동하면
금방 도착하기 때문입니다.
그리고 이 구역에는 신축 아파트 촌 역시 위치해 있기때문에
테라스 있고 조용한 유럽생활을 즐기기에 좋습니다.
같은 평수에 2구역이나 5구역보다 월세가 저렴한 큰 장점과
조용하고 쇼핑몰과도 가까운 장점이 있습니다.
14구역 월세 및 매매 아파트 문의는 부다비엔비 오픈채팅방 혹은
+36 31 783 5611 로 연락주세요
https://open.kakao.com/o/gNI7c1X
#헝가리 #부다페스트 #괴드 #헝가리삼성 #괴드숙소 #괴드주택 #괴드아파트 #헝가리부동산 #헝가리아파트 #헝가리아파트구매 #괴드아파트구매 #헝가리장기출장 #헝가리주재원 #부다페스트 #eurodomb #부다페스트2구역 #부다페스트14구역 #부다페스트신축아파트
Megosztás a facebookon